Az álomtól az első lépésekig

2006 kora tavaszán Vlaszák Mihály, a Metalloglobus Fémöntő Kft. ügyvezetője egy álmatlan éjszakája során azon gondolkodott, a cég tevékenységéhez kapcsolódó, olyan látványos teljesítményt hogyan érjen el, ami egyrészt a cég hírnevét is öregbíti, másrészt felejthetetlen élményt nyújt a benne részt vevő személyeknek is.

Mivel régóta érdekelték a régi játékok, a régi hagyományos értékek, megszületett az ötlet (!), a kézenfekvő megoldás: meg kell építeni a világ legnagyobb ólomkatonáját!

Az ötletet tettek követték. Gondos kutatómunka során kiderült, hogy a rekord, amit a „Világ legnagyobb ólomkatonája” névvel illetnek már egy létező teljesítmény, szerepel a Guinness-rekordok könyvében.

Ez egy 9 méter 75 centiméter magas monstrum Kanadában, a Vancouver melletti Montgomery-ben, és Andersen híres ólomkatonájának állít maradandó emléket. Mivel minden rekordot meg lehet dönteni: adva van tehát az a méret, amit túl kell szárnyalni.

Nincs azonban, aki megoldja ezt a kihívást. Az ötletgazda úgy gondolja, hogy neki nem átlagos módon kell egy átlagon felüli célt elérnie, azaz hihetetlen mennyiségű pénz beleölésével egyedül learatni a sikert, hanem egy közösséget kell létrehoznia, ahol mindenki magáénak érzi a célt, és mindenki tenni is szeretne az ily módon közös siker érdekében. Mivel a cége erőteljesen jelen van a magyarországi fémpiacon, potenciális segítség és támogató bőven akadhat. Egy átlagosnak induló beszélgetés során felveti az ötletet egyik régi vevőjének, Vas Jánosnak, aki ajándéktárgyakat készít, önt fémből. Neki első hallásra megtetszik a kissé „őrült ötlet”, majd hazaérve Dunaújvárosba, elmondja a tervet az elismert szobrászművésznek, a Széchenyi Gimnázium tanárának, Rohonczi (ROHO) Istvánnak, aki a következőképpen reagál: „Ez egy annyira őrült ötlet, hogy meg kell csinálni!”

Ők hárman nekiállnak, hogy a projektet jogilag és papíron is rendezzék, létrehoznak ehhez egy külön céget (előbb Ólomkatona Kft, majd Miskahuszár Kft néven), ami felügyeli és megvalósítja a projektet. Közben további segítség is érkezik, az első támogatók megjelennek az ötlet mellett. A kérdés, mint minden nagy kezdeményezésnél a szokásos: „Miből lesz ez felépítve”. Az első elképzelés szerint támogatókat kell keresni és számukra kell valamit cserébe felajánlani. Erre a célra elkészítik a katona egy kicsinyített mását, amely ajándékhoz kapcsolva a szponzor/támogató reklámfelületet és megjelenést is kapna. Viszont mindemellett alapvető törekvésük, hogy ne a pénz és a profit lehetősége mozgassa a résztvevőket, hanem a közösség ereje, a projektbe vetett hit, a bizalom és az önkéntesség, mint azt a kezdet kezdetén megfogalmazták.

Ahhoz, hogy a Katona elkészüljön, szükség van tervekre, rajzokra, alapokra. Mivel az Andersen-féle katona a szerelem jelképe és erre alapoz a rivális, így a magyarság híres alakulata, a nyalka magyar huszár lesz a mintája a magyar rekorder szobornak. Egyelőre csak gipszből, de 2006 nyarának végére elkészül végre az első katona, egy méter magas mintaként. Ez a huszár lett egyrészt a mintája a később elkészült replikáknak, de alapja és sablonja is a majdan megszülető 12 méteres óriás katonának is.

2007 őszén a Duna-menti Rácalmás községben, egy helyi építőipar vállalkozás, a Timpanon P+P Kft. felajánlotta telephelyét, a korábban lovardaként funkcionáló épületet arra a célra, hogy a Miskahuszár 12,5 méter magas formáját itt nyerje el PUR-habból, és a szükséges munkálatokat itt lehessen végezni.

ROHO ezért 2007 telén „kiköltözött” a Lovardába, és nekiállt a hideg ellenére összehegeszteni a vázat alkotó vasakat. Még az elfektetett minta is lenyűgőző méretű volt. De, hogy mit jelent ez a valóságban, az csak a következő év tavaszán derült ki, amikor is 2008 márciusában a szobor végre "talpra állt". 2008 március 15-én Rácalmás község az elkötelezettségért és a támogatásért cserébe az ünnepség keretein belül egy méteres szobor másolatot kapott ajándékba.

A következő jeles nap a huszár szobor életében a "keresztelő napja", ami 2008. június 28-ára tehető. Ekkor egy helyi kezdeményezés, az Art-Porta Művészetek Kikötője fesztivál keretein belül felvette a szobor a Miskahuszár nevet. A névadó ünnepségen részt vettek huszárok, skótdudás kért áldást a megjelentekre, a kezdeményezés sikerére, majd pedig a keresztelő hagyományainak megfelelően egy pap keresztelte meg az óriás huszárt és kért áldást a kezdeményezés sikerére.